Koszecz

Fal-meditáció

A zen egyik alapja a pi-kuan, az úgynevezett fal-meditáció. 
A tanítvány a csupasz fal elé ül, és elmélyed. Az első fokozat, amit elér, a mentális pacifikáció. Ha a tudat megnyugvását realizálta, eléri, hogy gondolatait a fallal eltakarja. Mozdulatlanul a világ bármely pontjára elmehetne, és mindent megismerhetne. Beléphetne az istenek közé, elmehetne a túlvilágra. De nem áll meg sehol. Mikor ezeket a lehetőségeket kimerítette, a valósághatárt eléri. Most szemben áll az ürességgel. Meg kell tudnia, hogy az üresség is üres. A nem-létező is üres. De ha itt megállna, elveszett. Még tovább kell menni. Egészen addig, amíg eljut a városba és a piacra és a családba és a hétköznapba, és teát kell innia, és rizst kell ennie. Csak most éri el azt, hogy az ég tetejétől a föld és a túlvilág mélyéig nincsen semmi, amit a fal előle eltakarhatna.

Fogyasztok?, vagyok?

Fogyasztok, vagyok címmel jelent meg egy írás a Magyar Hírlapban, amely azután megjelent itt: 
http://ffek.hu/blog/szam_dorottya/fogyasztok_vagyok

Rövid és szerény véleményem:
A "pusztulunk-veszünk-pusztulunk-veszünk" siránkozásnak természetes következménye, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel. 
A helyzet azért ennél a leegyszerűsített világképnél némileg árnyaltabb. 
Szeretettel ajánlok egy könyvet. Cialdini: Hatás - a befolyásolás pszichológiája. (Számomra az utóbbi idők egyik legjobb szakmai könyve.)

Hogy mire is gondolok az árnyaltabb képnél? A táradalmi bizonyíték elvére. Elolvasható a könyv 145. oldalától. 
Ugyanis, ha pontatlan és rossz a diagnózis (értsd: oly mértékben leegyszerűsített, hogy az és úgy nem igaz), akkor a beavatkozás is természetes módon mond csődöt. A csőd pedig frusztrációhoz vezet, a frusztráció pedig agresszióba torkolló radikalizmusba, ami az újabb frusztráció és (szellemi-lelki-fizikai) agresszió forrása. 
A nemzeti gondolkodású radikalizmusra hajlamos oldal egy része sajnálatos módon belesett ebbe a frusztráció spirálba és nem tud kijönni belőle, hiszen a siránkozás mindig egyszerűbb, mint a legkisebb mérhető eredményt hozó tett végrehajtása. 

Visszatérve a könyvre: az egész könyv igen tanulságos, de az említett fejezet által lesz teljesen világos, hogy mi is történik a plázában. Nem idióta zombikról van szó, hanem valami egészen másról. Aki ezt megérti, az tud hatásosan beavatkozni. 

Tisztelem és fontosnak tartom Hetesiék törekvéseit és meglep a Magyar Hírlap cikke. Ámbár a fenti tanulmányra hivatkozás után nem is annyira. Hogy miért? A társadalmi bizonyíték elvének tárgyalása közben erre is fény derül. Egy napilap eladhatóságának többet használ ennek a leegyszerűsített világképnek a működtetése, mint a valós problémák és okok mélyére hatolás... 

Rendszerállítás

De minek a rendszeréről van szó? És ha esetleg tiszta lenne, hogy milyen rendszerről beszélünk, akkor is ott a kérdés, hogy milyen állításról van szó? 
A "rendszerállítás" kifejezés így, ebben a formájában értelmetlen. Olyan hiányos információ, amelyből nem derül ki, hogy mire is vonatkozik az állítás?
A közelmúltban egy levelezési listán élénk vitát váltott ki a kérdés. Voltak akik hevesen védelmükbe vették a terápiát, vagy tréninget, vagy rítust, míg mások ellenkező véleményen voltak. Érdekes módon azonban a vitázók nehezen tudták elkülöníteni a fogalmat a fogalommal jelzett jelenségtől. Akinek volt tapasztalata a "rendszerállításról" mint terápiáról, azoknak igazából nem is sikerült ez a szétválasztás. Ez pedig azért lett volna fontos, mert hozzászólásomban nem az általam nem ismert terápiáról alkottam véleményt, hanem a tevékenységtől független fogalomról, amely számomra továbbra is értelmezhetetlen, hiszen nem jelzi, hogy mire vonatkozik a rendszer beállítása. 

A vitán túlmenően a jelenség pontosan modellez egy kommunikációs stratégiát, amit nevezhetnénk például hiányos marketingkommunikációnak.
Bizonyára mindannyian találkoztunk már olyan óriásplakáttal, amelynek az üzenetéből nem értettük, hogy mit is reklámoz a plakát? Majd néhány nap után jött a második felvonás ami kielégítő választ adott az addig már felkeltett hiányérzetre.
Ha olyas valamit szeretnénk elterjeszteni amit fontosnak tartunk, akkor azt valahogy így kell (vagy így is lehet) útjára indítani. Hiányos és pontatlan információkkal, majd hagyni, hogy a hiány kitöltésére irányuló ösztönös igény dolgozni kezdjen, a pontatlanság pedig vitát provokáljon. Ezután a különböző személyiségek általi kiegészítések jó kommunikációs kapcsolatot teremtenek ahhoz, hogy egy csoport vitatkozzon a kérdésről. A vita pedig annál jobb, minél nagyobb közösség előtt történik.
Ez pedig tekintve, hogy mindig sokszor annyian figyelnek, mint írnak, elég hatékonnyá teszi a kommunikációs célt, a figyelem felkeltést. 
Erre a vitánkban volt egy jó példa. A tag levelében jelezte, hogy kedvet kapott a kérdés tisztázásához és felhívta a figyelmet, hogy itt az internet és utána lehet nézni a témának. Vagyis hozzászólásában nem csupán vitatkozott, hanem cselekvésre is ösztönzött. 
A kialakult vita jól modellezte a közösségi médiakommunikáció egyik hatásmechanizmusát, amely során a hiányos és pontatlan információ önmagában is elegendő volt arra, hogy a közösség által betöltse a keletkezett űrt. 
Valószínű, hogy gondolkodásunk alapsajátosságáról lehet szó, hiszen gondolkodásunk alapértelmezésben szereti egységében látni életünk jelenségeit, vagyis, ha hiányos információval állunk szemben, akkor a hiány pótlására irányuló igény ösztönösen beindul, válaszokat keresünk és találunk. 
Mindez nem következik be akkor, ha a kezdeti információ pontos és minden igényt kielégítő.

A pontos információ adás valószínűleg akkor válik be, ha a termék, vagy szolgáltatás olyan mértékben elégít ki valós igényeket, hogy az önmagában is képes a figyelem felkeltésére.